2009. március 7., szombat

Szonett az Angyalhoz

Keletkezéstörténet: Ezt egy irodalomórára írtam, még kilencedikben. Szonettet kellett írni. Az egész akkori önmagamat beleadtam, de aztán nem érte el azt a hatást amit akartam, ezért összetéptem és kidobtam a kukába. Viki megmentette. Most itt van! :)


Szonett az Angyalhoz

S
ejtem a hangját, mély csöndben érzem
Ezer visszhanggal cseng le a dallam
Rövid idő, már nyomodba léptem
Bár követ lábam, szólj még, hogy halljam.
Áldott a csend is, ha tőle néma,
Nem evilági az angyali Hang,
Abból érzem, ha elhalkul néha
Tovalebben a csend, marad a hang.
Tudom már arca minden vonását
Ismerem én már az összes grimaszt,
Láttam közelről, érzem varázsát
Arca fényéből merítünk vigaszt

...mert sújthat zord éj, de hasad a hajnal -
énekelj, énekelj mennyei angyal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése