Daniel megnyomorítása

Keletkezés: Megrendített kissé a Volt egyszer egy csapatban látott térdenlövés. Ezt igyekeztem ellenpontozni. Sajnos elég döcögős:)

Daniel megnyomorítása

Térdem sajog, fáj a lelkem,
Én.. Ki mindenen nevettem!
vidám imposztor is voltam,
véremben fekszek félholtan...

Ki nyomorított meg engem?
Az, kit tetvérként szerettem.
Thomas! Miért jöttél értem?
Miért zúztad szét a térdem?

Úgy tettem csak szert haszonra,
üzleteltem ravaszkodva!
A hívásnak ellenálltam,
sosem voltam az IRA-ban!

Focista akartam lenni...
Ebből most már nem lesz semmi...
Térdem lüktető fájdalom,
a segítséget fájlalom...

ESzméletem már-már oszlik,
a szemem is lecsukódik...
Ti lányok, ne aggódjatok!
Talán egy kicsit meghalok...

Őrületes kínom nekem,
forrón lüktet, fáj a sebem!
Mint egy kutyát lőttek lábon...!
Váltson már meg a halálom...

Sokkolt tüdőm zihál nagyon,
verejtékes homlokomon
finom, hűvös tenyér pihen...
Kiben bízzak most már? Kiben?

Milyen király csapat voltunk!
Engem még kísér a múltunk...
John! Hová lett a te álmod?
S hogy végzem én... Ezt látod?

Thomas, téged - semmi kétely -
Vak düh, gyűlölet vezérel!
Így mondd, mi lesz tebelőled?
Marad az emlékem tőled...

/2006. október/