Mária-dal

Keletkezés: Említettem már az álmodozós férjhezmenős korszakaimat... Ez is oylasmi, kis Hogy szeressem őt mondd beütéssel.:)

Mária - dal

Én hogy szeressem őt, mondd?
Oly nehéz róla szólnom...
Érzem, rövid az időnk,
éltem őt és aggódom...
Miért is oly más mint én?
Tűz emészt, hogyha látom...
Tudom, senki vagyok, de lásd:
Titikon én mindig várom...
Bőre finom, lágy,de az idő telt...
Homlokán mély ránc,
miért oly gondterhelt?
Látom, messze van a cél még,
hogyan szeressem, úgy segítenék!
Gondját én mind átvállalnám,
teherként ül rajta, vállán...
Lassan vége lesz mindennek,
és semmit nem tehetek...
Akkor, álmomban
mindent láttam én,
vére végigfolyt
bőre fehérén...
Arca nem mozdult,
sápadt, hideg volt...
Azt sem tudtam már,
élő-e vagy holt?
Mégegyszer, utolszor mélyen rámnézett,
és elhurcolták őt...
Nem hiszek semmiben, őt remélem én,
hogy kisüt még a nap, lesz még az enyém...
Ó, hogy fognám át, ó, hogy szorítnám,
megmenteném őt, halni nem hagynám!
Bár mit is tehetnék? Gyenge nő vagyok...
De ha hal, véle halok...
Úgy vágyom őt, úgy vágyom őt,
mindig csak őt...

/2006 február/