Haláltánc - A Pókasszony csókja

Keletkezés: Flórának írtam, mikor ott kellett hagyjam az MMT- t. Tőle hallottam először a Pókasszonyról, és annyira a mienk volt, hogy így tudtam a legjobban elbúcsúzni tőle.

Haláltánc- a Pókasszony csókja

Te vagy az a férfi,
Akit én szerettem,
Percig sem bántam meg,
Amit érted tettem.

Téged szerettelek,
Most már csak hallgatok
Most már minden mindegy,
Már úgyis meghalok

A mocskos utca kövén
Remegve térdelek
Félve fohászkodok:
Csak meg ne öljenek!

Hideg pisztolycsövet
Fejemhez szegeznek
- Fáj, de már nem félek!-
Üzenem szemednek

Hogy is fájhatna már?
Csak Téged féltelek
Miután nem leszek,
Mi történik Veled?

Mi lesz veled, Ó, mondd?
Úgy végzed, mint Én?
Véredbe fagyottan
Az utca kövén?

Féltem a Haláltól,
De így most jó.. Így nem
Hogy az arcod látom,
Míg nyitva van szemem.

Itt hever majd testem
Gyilkos gúzsba kötve
Jótékonyan takar
Az éj hullacsöndje

Pókasszony, ne gyere!
Ó, ne csókolj még!
Akiért meghaltam,
Látványa nem elég!

Keserű ajakad
Ne érje a számat!
Hogyha eddig vártál,
Vérszomjad még várhat!

Amíg élsz, Valentin,
Lelkem lesz veled,
Olyan halt meg érted
Aki most is szeret.

Már nem érzek semmit,
Már csak az fáj nagyon,
Már hiába próbál,
Már nem mozdul a karom.

Lelkem ugyan él még,
Mert az még nem halott
De testem a földön
Látod? Vérbe fagyott

Pókasszony értem jött,
Haláltáncát járom,
De érzem nagyon jól,
A Te lelked várom

De hogyha ő úgy dönt,
Már nem várhatok rád,
Most jövök én, majd te,
Ő nem vár már tovább

Búcsúznom kell most már
Elmém birtokolja
Az ajkamon ég már
A Pókasszony csókja…

/2005.06.13 /