Felhőszakadás

Keletkezés: Mark sorsa volt, ami álmomban sem hagyott nyugodni. Álmodtam róla hát - amit aztán megörökítettem.

Felhőszakadás

Borongós, hűvös, szeles vasárnap délelőtt volt akkor. Gondtalanul dúdolgatva ültem a terecske szoborcsoportjának talpazatán, az egyik lószobor patája mellett, dúdolgattam, harangoztam szandálos lábammal, és közben valamilyen füzetet olvastam - hogy mit, azt nem tudom már. Fél füllel hallottam a templom vén harangját, ahogy misére szólítja a hívőket. Fogalmam sincs, hogy kerültem én oda, még mindig dühös voltam magamban elég rendesen. Hát micsoda szerencsétlen véletlen ez??? Mi a fenének kellett ennek így lennie? Ez olyan jellemző, ezek a rohadt véletlenek mindig engem kóstolgatnak. Már nem a végkifejlet bosszantott, azzal talán megbékéltem volna, hanem, hogy megvolt az esélyem, hogy ne így legyen, hanem minden legyen tökéletes - és persze nem kaptam meg. De tulajdonképpen, már nem is mérges voltam, csak kicsit szomorú - de ott akkor nem gondoltam rá. Felnéztem. Egészen fiatal, öltönyös kissrác szaporázta a lépteit, egyre közeledett. Elgondolkodva figyeltem finom kis alakját, rebbenő mozgását, lehajtott fejét, szőkésbarna tincsei puhán göndörödtek a füle mögé, tarkóján a fényes hajon megcsillant a napfény. Nagyon bájos kis embernek tűnt, sajnáltam, hogy le van hajtva a feje, mert így az arcát nem láthattam. Mintha menekült volna valami elől. Pedig nincs senki az utcán...Illetve... De. Mégis. Egy csapat fiú közeledett még az utca végéből, de messze voltak még. De mégis, ahogy figyeltem, úgy láttam, mégis csak előlük igyekszik. Még ilyen messziről is észre lehetett venni fejének ideges rándulását, és hogy mennyire remeg. Szegénykém. Na de semmi közöm hozzá. - Visszamélyedtem a füzetbe. Egy idő után ordibálás, röhögés, füttyögés ütött fülön, ingerülten felnéztem hát kellemes merengésemből, hogy mi ez?A nagyfiúk addigra utolérték a kicsit. Körülállták, lökdösték, csípkedték, piszkálták - rosszallóan húztam össze a szemöldökömet.
Eszembe jutott Mark - milyen ismerős a helyzet. Automatikusan körbenéztem egy Matthew-t keresve. De sehol senki. Eleredt az eső, de nemcsak szemerkélt, szakadni kezdett hirtelen, mintha dézsából öntenék. Pillanatokon belül ítéletidő lett, dörgött, villámlott. - A kissrác már a földön kínlódott, nyöszörgött, ordított sírva, próbált kiszabadulni a támadóitól, azok állatias kegyetlenséggel szórakoztak vele, ütötték, rúgták, vágták, ahol érték. ... Mit vétett nekik ez a fiú...???Most már rémülten néztem körül, kell itt lennie valahol egy Matthew-nek!!
...Sehol senki..
Zokogva ordított már a fiú, megvillant a borotvapenge, pedig nem láttam el odáig, és mégis... Már éreztem a vére illatát is, megcsapott, émelyített. Felszikrázott bennem a tűzszemű harag.
...Akkor én leszek Matthew!...
Felugrottam, zsebregyűrtem a füzetet, és elindultam feléjük. Hogy merik bántani, hogy mernek egy ujjal is hozzányúlni? ?? NINCS joguk hozzá! Nem törődtem vele, hogy ők 8-n vannak, én meg egyedül, nem érdekelt, mennyivel erősebbek.
Odaértem. Az eső csapkodott az arcomba, szinte láttam az őrjöngő félelmet, amivel az a szerencsétlen fiú ott a földön segítséget vár... Erősen lefogták, szegény csupa vér volt, belefáradt már a védekezésbe, kimerülten, reszketve sírt a földön, szája valami undormánnyal volt betömve, leszaggatták róla ünneplő öltönyét, félmeztelen volt ebben a rémes időben. - Azonnal engedjétek el! - hallottam a saját hangomat meglepő eréllyel - Hagyjátok békén, és takarodjatok el innen!!!
Megfordulnak, elengedik őt, de annyi ereje sincs, hogy elmeneküljön, hogy felkeljen. Fekszik szegény kábultan, zihál, és fájdalmasan nyöszörög. - Mit akarsz kiscsaj? - vigyorog az egyik, felém nyújtja a borotvát - Te is szeretnél vágni egyet a nyiszlett kis buzeránsba? Egye fene. Tessék.
Gyűlölettel meredtem rá, majd hirtelen mozdulattal kicsavartam a kezéből a pengét. Hosszan felsebezte a tenyerem, de nem érdekel, ledobom, rátaposok, nagyot reccsenve törik szét.
- Takarodjatok. - ismételtem meg dühödten. Szegény kissrác csak sírt elfojtottan a földön, arra se volt bátorsága, hogy kiordítsa a félelmét, fájdalmát, de hát.. Hogy tehettek ilyet.. Mi joguk volt ahhoz, hogy... Édes jó Isten, te miért hagyod ezt..? HOL VAGY ILYENKOR?
Fenyegetően lép közelebb, aki felajánlotta a borotvát, magam se tudom, hogy, de visszakézből vágom pofon, még az én fülem is cseng. Vártam, hogy most aztán én is megkapom, akkor megkapom, nem bánom, de akkor se nézhetem tétlenül, ahogy ezt a szerencsétlen gyereket bántják!Terpeszbe álltam, csípőre tett kézzel vártam, hogy visszaüt.De csoda történt, legyintett, intett, mire elengedték a fiút és röhögve elszaladtak. - Rohadt szemetek! - üvöltöttem utánuk - Mocskos disznók, csak... - szaladtam utánuk pár lépést, hangomat elhordta a vihar.Visszafordultam. A fiú erőlködve oldalra fordította a fejét, és fuldokolva köhögte fel a sarat, amit leerőszakoltak a torkán. Vérrel keveredett, rózsaszínű nyál szivárgott a szájából. - Jól vagy...? - térdeltem le mellé. Milyen hülye kérdés, hiszen jól láttam, hogy NEM. Ő aléltan nézett föl. Ahogy a szemébe néztem, meg kellett döbbenjek.Nem tudom, hogy kerültem a történetbe, de ez TÉNYLEG Mark... Nem hasonlított egyik ˝Mark˝ra sem, azok közül, akiket eddig láttam, pedig azt hittem, anak a Marknak a bája, szépsége utánozhatatlan. De nem.EZ a fiú hihetetlenül, angyalian szép volt, még így is, összetörve, szárnyaszegetten, ártatlan, gyerekes arcú, szemében ott ült a megénekelt titkos félelem. Hatalmas, türkizkék szeme volt, finom kis orra, vékony szája. Szóval, hát ilyen vagy, drága kis Mark. Egész testében rázta a hideg, még nem nyugodott meg, hüppögve sírt. Eszembe jutott Matthew, most az ő szerepében vagyok itt... Levettem a széldzsekimet, és csupasz vállára terítettem. - Nagyon fáj...? - vettem szemügyre szörnyű sérüléseit, szegény meg se próbált védekezni, teljes sokkot kapott. Mintha az egész világ őt akarná bántani, és ő az áldozatok esélytelen nyugalmával hagyja, hogy azt tegyék vele, amit akarnak.- Te.. Te vagy az őrangyalom...? - motyogta, rámmosolygott kínlódva, könnyei fátylán át. Igazi kis hős ez a fiú, szóval ezt érezted akkor, Matt, amikor segítettél neki...? Segíteni.. Jó... Ha tudnád, hogy a te történetedet játsszák, mint a cirkuszban, egy olcsó kocsmában, olyan emberek, akiknek fogalma sem lehet arról min mentél keresztül...? De nem számít, most már nem. Most majd minden rendbejön, kicsi Mark, lesznek barátaid, befutsz, híres leszel, lehet, hogy most fáj, de hidd el, hogy...

/2007. március/