ÉS MI ÉLÜNK...!

Keletkezés: Rent, Collins gyászát próbáltam megérteni.

ÉS MI ÉLÜNK...!

Hogy lényegültél át egy másik világba...?
Hosszú, kemény harc, mi letört Téged
szorosan átfogtalak én, de hiába...!
Végleg kihúnyt pislákoló fényed.
Szemed nagyranyílt, mert féltél a Haláltól
óvtalak volna, fogtam a kezed...
Isten mentett volna...! Nem megy ez magától.
Életemnél jobban szerettelek.
Hogy féltél, szerelmem...! Kapaszkodtál belém,
könyörögve, kérve suttogtad nevem
Szemedből Halálfélelem sütött felém
Én is sírtam már, hogy még maradj velem...!
Karomban remegtél... Szívem szakadt érted
Téged sok lázálmod tartott fogva:
Öleltelek magamhoz, ahogyan kérted,
éreztem: Kezed az enyémet fogja...
A gyilkos kór ölelt, fogta testedet
Hozzásimultál: Erre vágytál rég
Vágytál erre nagyon, hogy így szeressenek
Lázasan suttogtál: ˝Még, gyere, még!˝
Bár én öleltelek volna ilyen melegen,
forrón, odaadón: Érezd, hogy szeretlek
Te vagy nekem az édes, igazi szerelem.
Ha fáztál? Mindig karomba vettelek...
Élettelen test... Csak.. Ez maradt belőled
és hideg vagy már, akár a halál...!
Oly sokat kaptam én édesem tetőled
a legszebb lenne... De te nem vagy már...
Érzem már, hogy támad a lappangó betegség
Követlek Téged... Nem is sokára...
Odafent majd várjál rám, hogy számba vehessék:
Szerettük egymást.. És nem hiába...
Túl gyorsan éltél te, és milyen keveset
Szerelmed kevés időt volt enyém...
Krted: Csókoljalak még, sokat, heveset,
mert életre most már nincs semmi remény...

/Angelnek/