Emlékedre

Keletkezés: Kilencedikesek voltunk csak, épp, hogy megnyugodtunk az új környezetben, mikor borzalmas dolog történt: Meghalt egy fiú az iskolában, a közvetlen közelünkben, az egyik kedvenc tanárunk osztályából....

Emlékedre.

Átkozott légy, Halál! Miért kellett ő neked?
Mért pont érte kellett nyújtani a kezed?
Mindenki odadón hajtja le a fejét,
Senki nem néz fel, mind lesüti a szemét.

Miért nem könyörülsz...? Két szülője várja,
de nem maradt más nekik: csak Egy mécses lángja...
Gimnazista volt még: semmitsem élt szinte,
Mikor betegsége magával elvitte...

Osztályában pedig üres egy hely... Hol van?
Egy lyuk jelzi a helyét a tornasorban.
Az ő folyosóján a levegő fagyott:
Kardos Gergő minket örökre itthagyott...

Fényképe alatt a mécseslángok fénye
mélyen belevágnak az ember szívébe.
Személyét most ennyi jelképezi nálunk:
Mintha mondanák: ˝Gyere! Visszavárunk!˝

Nincs is semmi más a fekete-fehér képen:
EGy komoly arcú fiú fényképez éppen.
A fekete szalag pont úgy lóg le róla,
mintha a Halálnak lenne a szignója...

És a gyertyalángok lobognak derengve,
burkolják emlékét komor sejtelembe.
Úgy hajladoznak az aprócska fények:
mintha irányítná halhatatlan lélek...

Itt az iskolában is... Mind gyászoljuk őt!
Ismerőseinek adjon az Ég erőt...
Emléke itt maradt, mindenkiben él,
...S a fekete zászlót kinn lengeti a szél...

/2005 október/