Epifániád

Keletkezés: -

Epifániád

Azt mondod, minden rendben
de látom kínzó titkodat.
Ne játssz most, mit sem érsz- csak
csukd be a szemed,
dőlj hátra, és ne szólj.
Elnéztelek én.
Arcodon preciz mosoly, olvadó,
lágy. De belül, ott benn
iszonyú a harc, érzem jól.
És Te nem érted, szenvedsz
mert ezt sosem tanították,
hogy lehet, hogy míg kívül minden rendben-
mert lásd be, megvan minden,
mi csak kell -
akkor belül mi ez a szörnyű,
iszonyú káosz.
Valami lázong, feszít
hogy kiszabaduljon,
hogy szétdúljon mindent, mit
eddig izzadva építettél.
Zavart vagy, pirulsz.
Mély a szégyen, és csak még
jobban játszol, hogy
senki ne fogjon gyanút.
Nem hagyod, hogy másban
az illúzió úgy omoljon szét,
mint benned kellett egykor
- hogy, mi kívül szép,
az belül jó lehet.
Küszködve igyekszel tartani
a vakító látszatot
Lazíts.
Hidd el, ettől még
lehet valaki érték.
Te sem érted még. De legyél
mindig csakis önmagad,
mert ebben az életben
boldog csak így lehetsz...

/2007. 11.06/