I. V.

Keletkezés: Láttam valakit lázasan, betegen, játszani, egy kis körön mozogva, aminél nem jött azóta sem beljebb.

I. V.

Élesen szúr a fény
a színpadon a lépted is sajog
tompán nyilallva
szöknek a falról a rémalakok.
Elfolynak az arcok
hogy néha már fel sem ismered őt
riadtan nézed
a számos képtelen férfit és nőt.
Tétován imbolyogsz,
lüktető fejed majd' széthasogat
százévnyi messziről
értetlen hallgatod a dalodat.
Bántanak a hangok
mikor lett ebből kísértet-szó?
Szédelegve tébláb.
Nem érted, most miért nem jó...

/2007. 11. 18/