Keletkezés: Fiktív személyhez, a Hazudott a nyár dallamára, ügyetlenül, sokat foglalkoztatott az a dal is, nem tudtam, hogy valaha a sorsom lesz...
(cím nélkül) Hazudott a nyár tétel.
Hetyke kis ember...?
Sokkal több ennél...
Hangja szól, és érzed:
a véred is zenél...
Szív szeme kékje,
kristálytisztán csillan
örvény-mélye...
Magával ragad,
elakad szavad:
Nem tudod már fékezni magad...
Elborít a hév,
eltelhet száz év,
olyan helyre visz,
hol nem számít a név!
Megbűvölt ő, megigézett,
aztán végleg semivé lett...
Azóta várom,
újra lássam hát
A sors bélyegétől
megjelzett arcát...
Arra tanít ő,
hogy lehet minden kő,
Csak szeress! És te légy az első!
Angyal vagy ördög? Bár tudnám!
Szeméből egy gyermek néz le rám,
Csak ő senki más,
ki tudja, hogy az Élet
végleg semmivé lett,
de jő még változás...
/2006 március/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése