Frivol dalocska

Keletkezés: Egy fizikaórán talán, ábrándoztam leendő férjemről (hadd ne mondjam akkor épp kiről, :)) és akkor írtam:D

Leendő férjemhez

Késő éjjel van, tíz is elmúlt tán,
ezeddig érted remegtem szüntelen...
De nem aggódom most már,
drága férjuram, ha itt vagy velem!
Gondterhelt, mogorva az arcod,
mondd csak el, drága férjem, hogy mi bánt?
Hisz ma is megvívtad a harcod,
de a színpad nem enged, visszaránt...
Gyere édes, kabátod vedd le...
Segítek, hisz oly fáradt vagy, kedves!
Ó hagyd csak, hadd tegyem én rendbe!
Hogy eláztál... öltönyöd mily nedves...
˝Angyalodnak˝, művészúr drága,
hitvesi csókkal nem is köszönsz már?
Mily édes e csók... Na hát látja?
Erre vágytam, mióta itthagytál...
Látod? Tessék, megint mily feszült vagy!
Hátad görcsös, homlokod csupa ránc...
Gyöngéd kézzel simogatom vállad,
érzed már? Oszlik a gond, furcsa tánc...
Csitt, most ne szólj! Pihenj, drága férjem!
Lágyan dörzsölöm homlokodat,
Sok rossz álom hozzád el ne érjen!
Add nekem az öszes gondodat!
Így... Ugye jobb...? Most már beszélj nekem!
Hisz jól látom, ezernyi gond gyötör...
Most már minden jobb lesz, itt vagy velem!
Mosoly... Oly kedves arcodon a gödör...!
Drága.. Milyen vörös szegény szemed!
Maszk festéktől van, vagy kimerültél...
Lágyan szorítom erőtlen kezed,
ölellek drágám, hogy hazakerültél!
Féltlek, mikor szereped lázában
mámort hajszolsz, őrjöngsz, gyilkolsz, vagy szeretsz.
S kellékfegyver lapul a ládában,
hátadba lőnek...! Csak áldozat lehetsz...
Hiába tudom - láttam már százszor
- vörös kotyvalék, mi folyik sebedből...
Szemem könnyes, mindig, mint máskor,
ajkam hányszor volt hideg a nevedtől...!

...

/2006/